Főoldal

Határtalanul Horvátországban

A közelmúltban a Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium 45 hetedik osztályos tanulója vehetett részt a Határtalanul program keretében magyar emlékek nyomába eredve egy öt napos utazáson Horvátországban.

Előkészítő foglalkozás keretében megismerkedtünk a Határtalanul program lényegével, az utunk során érintett helyszínek történelmi hátterével, kiemelkedő történelmi alakjaival. Kis illemtan órát kaptunk, megtudtuk, milyen programok várnak ránk a kirándulás alatt, valamint megtekintettünk egy dokumentumfilmet egy fiatal horvátországi magyar gazdálkodóról.

Nagy izgalommal vártuk az indulást, és vágtunk bele a hosszú útba.

 Első állomásunk Csáktornya volt, a Zrínyiek sasfészke. Idegenvezetőnktől nagyon sok érdekes információt kaptunk,pl. azt, hogy a Zrínyi név a zerin, erőd szóból származik. Ezen a

helyszínen rendhagyó irodalomórán vettünk részt, volt kiselőadás, irodalmi kvíz és  közös

versmondás is. Ezután a csáktornyai várban színes, gazdag kiállítást tekintettünk meg,

végül a Zrínyi emlékoszlopnál elhelyeztük az emlékezés koszorúját.

Utunk következő állomása Varasd volt, ahol az Erdődy-kastélyt látogattuk meg. Sétát tettünk a gyönyörű barokk belvárosban, a főtéren a feliratok között megkerestük Varasd magyar testvérvárosának nevét: Zalaegerszeg.

A kimerítő utazás után megérkeztünk tengerparti szállásunkra, Lovranba.

A második napot Fiumében töltöttük, ahol a magyar múlt nyomait kutattuk. A városban a Monarchia idején jelentős, több ezer fős magyar kolónia élt. Magyar volt a kikötőváros kormányzója is, akinek a palotáját is megtekintettük. Itt található a Tengerészeti Múzeum a Monarchia hadiflottájának magyar emlékeivel, valamint számos korhűn berendezett szoba is. Felkerestük Baross Gábor, az Andrássy-kormány egykori közlekedésügyi miniszterének emléktábláját, ahol koszorút helyeztünk el. A róla elnevezett kikötőben magyar feliratok után kutattunk. A városnézést a belváros apró sikátoraival folytattuk, közben összegyűjtöttük a horvát nyelv magyar eredetű jövevényszavait. Sétáltunk a Kossuth Korzón, betekintettünk a nyolcszögletű Szent Vitus dómba, megcsodáltuk a Nemzeti Színházat, a MÁV főépítésze által tervezett fiumei pályaudvart, és a mellette kiállított gőzmozdonyt, amit Magyarországon gyártottak. Átsétáltunk a piacon, ahol a helyi termelők kínálták a portékáikat. Megkóstoltuk a horvátok egyik nemzeti ételét, a bureket is.

 Este játékos feladatokkal elevenítettük fel a nap történéseit.

A következő napon az időjárás kegyes volt hozzánk, végre kisütött a nap, ezért reggel a Krk- szigetre utaztunk, ahol hajóra szálltunk, és a tenger felől is megcsodáltuk a szigetet. Olyan szerencsések voltunk, hogy még delfinpárt is láttunk!  Kiselőadás keretében megismerkedtünk az Adria élővilágával is.

A hajózás után utunk Trszat várába vezetett, ahol bejárhattuk a vár minden zegét-zugát, a

toronyból pedig élveztük a csodás kilátást. Felkerestük még a Mária búcsújáró templomot is, ahol a kolostorban élő ferences szerzetesekkel találkoztunk. A napot a magyar arisztokrácia felkapott nyaralóhelyén, Abbáziában zártuk. Megcsodáltuk a part mentén sorakozó gyönyörű villákat, Opatija jelképét, a sirályt tartó lány szobrát, megsimogattuk a halász szobor kezét, hogy nekünk is szerencsét hozzon. A hírességek falán számtalan általunk ismert ember képét fedeztük fel. Megtudtuk azt is, hogy híres költőnk, József Attila is nyaralt itt gyermekkorában.

A negyedik nap reggelén búcsút intettünk a tengernek.,és elindultunk az ország fővárosába, Zágrábba.

 Itt is találtunk magyar kötődéseket. A zágrábi püspökséget Szent László alapította, és ő építtette a Szent István székesegyházat, ahol számos történelmi alak nyugszik. Nagy sétát tettünk a városban, megcsodálva gyönyörű tereit, parkjait, jelentősebb épületeit. Megálltunk egy kicsit a Jellasicsról elnevezett főtéren, és emlékeztünk. A téren található Jellasics bán lovasszobra, mely a legenda szerint kardjával Magyarország felé sújt.

Gyönyörködtünk a Szent Márk templom tetején található színes tetőcserepekben, melyek a pécsi Zsolnay gyárban készültek.

Az utolsó napunkat Eszéken kezdtük, ahol felkerestük a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központot. Nagyon szép előadóterembe vezettek bennünket, ahol az igazgatóhelyettes mesélt nekünk az iskoláról, a tantárgyakról, a diákok mindennapjairól. Megtudtuk, hogy nem is olyan egyszerű bekerülni ebbe az iskolába, mert nagyon sokan szeretnének itt tanulni.

Már kollégium is üzemel, így a távolabbi városokból is tudnak fogadni diákokat. Nagyon érdekes volt látni az iskoláink közötti különbségeket.

Eszéken 1849 februárjában szabadságharcunk legnagyobb magyar veszteséggel járó ütközete zajlott.Ennek emlékére élőképekben jelenítettük meg a csata pillanatait. Sétánk során pedig megtekintettük a város nevezetességeit.

Idegenvezetőnk megismertetett minket Kórógy és Szentlászló falvak történetével, az ott élők helyzetével, gondjaival. Mindkét falut sújtotta a délszláv háború. Az épületeik nagy részét lerombolták, lakóiknak menekülnie kellett. Sajnos sokan nem is tértek vissza. Az ott élők

mégis fontosnak tartják, hogy megőrizzék magyarságukat.

Ez az 5 nap nagyon sok élménnyel gazdagított minket. Sok érdekes dolgot láttunk, tapasztaltunk, gyarapodott a tudásunk, jobban megismertük társainkat, tanárainkat. Rengeteg fotót készítettünk, ami segít emlékezni.

A legfontosabb dolog mégis az, hogy megtudtuk, ami nekünk természetes, hogy magyar nyelven szólhatunk egymáshoz, magyar iskolában tanulhatunk, azért a határainkon túl élő magyaroknak küzdeni kell. Ezért nagyon fontos, hogy őrizzük hagyományainkat, óvjuk értékeinket!

De legfőképp legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk!

                                                                             A Határtalanul csapata